Rotunda

„Ilyet nem látott a Kárpát…”

A kiállítás betekintést enged a Feszty- körkép történetének titkaiba; az előkészületektől a festmény pusztulásán át, az újjáéledésig.

Találkozhatnak a Tündér tanya közéleti személyiségeivel, s részeseivé válhatnak a Feszty- szalon korabeli hangulatának. Megismerkedhetnek a restaurálás körülményeivel, a korabeli sajtóanyagok pedig a Feszty-szalon eseményeiről és a körkép születésének folyamatáról tájékoztatják a betérő látogatókat.

A kiállítás a Rotunda 2. emeletén található.

Multimédiás játszótér

Hallgassa meg, születésének napjához milyen jeles történelmi események kötődnek, vagy vegyen részt egy történelmi légyotton! Mindezt megteheti az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark Multimédiás játszóterén, a Rotundában.

A kiállítások között kínál könnyedebb kikapcsolódási lehetőséget a multimédiás játszótér, ahol játékos formában nyílik lehetőség új ismeretek szerzésére. A fellelhető eszközök segítségével megismerkedhetünk legfontosabb 19. századi felfedezőink tevékenységével, megtudhatjuk merre házasították ki az Árpád-ház hercegnőit, vagy Árpád-vezér bőrébe bújva a Feszty-körkép részesévé is válhatunk. A multimédiás játszótér minden korosztály számára kikapcsolódási lehetőséget kínál.

A kiállítás a Rotunda 2. emeletén található.

„Vár állott, most kőhalom”

A kiállítás a középkori Magyarország történetét követi nyomon a honfoglalástól a középkori önálló magyar állam bukásáig. Tárlatunkban képzeletbeli időgépünk segítségével az időben és térben kalandozva egy vár- és csatatér-túra keretében ismerkedhetünk meg a korszakkal. Hazánk történetének hat évszázadát ezúttal várak és csaták bemutatásával tekinthetjük át. Ismert és kevésbé ismert erősségek, sorsfordító harcok kalauzolnak végig ezen a hősies korszakon.

Elsőként Árpád fejedelem legnagyobb győzelmének, a pozsonyi csatának történetét ismerhetjük meg. A 907 júliusában lezajlott csatában a könnyűlovas magyar seregnek kellett megmérkőznie Gyermek Lajos keleti-frank uralkodó hadaival, akik többszörös túlerőben érkeztek a Kárpát-medencébe, azzal a céllal, hogy a „magyarok kiirtassanak”. A túlerőben lévő, de megosztott német sereggel a magyar haderő külön-külön bánt el.

A 14. század végétől egyre gyakoribbá váló oszmán-török támadások 1456-ban érték el tetőpontjukat, mikor II. Mehmed szultán vezetésével a török főerők ostrom alá vették a magyar védelem kulcsát, Nándorfehérvár várát. A török túlerő ellenére fényes magyar győzelem született. A fényes diadal következtében több mint fél évszázadra biztonságban tudhattuk déli határainkat.

Legközelebb 1526-ban állt szemben egymással a magyar és török fősereg: augusztus 29-én Mohács mellett I. Szulejmán szultán túlerőben lévő hadserege küzdött II. Lajos magyar király hadával. A hősies küzdelem ezúttal nem volt elég a győzelemhez: a kezdeti sikerek után a magyar hadsereg nagy része az uralkodóval együtt elpusztult, s ez az önálló magyar királyság bukását és a 150 éves török hódoltságot hozta el.

A kiállítás második részében a középkor legfontosabb védelmi erődítéseinek, a váraknak a történetével ismerkedhetünk meg, amelyek katonai funkcióik mellett közigazgatási, gazdasági, egyházi szerepkörrel is bírhattak. Ennek megfelelően birtokosuk lehetett a király, az egyház, illetve magánszemély is.

A királyi várépítkezések tipikus példája Esztergom vára, mely az egyik első állandó fejedelmi, majd királyi székhellyé épült ki. Óbuda felemelkedése egybeesik a 13. század nagy várépítési hullámával, mivel a tatárjárás tapasztalatai egyértelműen megmutatták, hogy az ország korszerű védelme nem képzelhető el a kor színvonalán álló kővárak nélkül. Az Árpádok alatt emelkedett ki Visegrád, mint megyeszékhely, s a Duna ellenőrzésének kulcsa. Az Anjou-ház 14. századi várépítészetét talán leginkább Diósgyőr szimbolizálja, mely ekkor a kis vadászkastélyból az udvar kifinomult ízlését megtestesítő várkastéllyá vált. Tata várát Diósgyőr alapján Luxemburgi Zsigmond alatt építették ki királyi nyaralóhellyé.

A magánvárak közé tartozik Simontornya: a tehetős birtokosai által jelentős magánvárrá formált erősség a török idő alatt szandzsákközpontként működött. A kevéssé ismert és kevésbé jelentős magánvárak közé tartozik az Észak-Magyarországon található Mohosvár és Kisnána. Korai pusztulásuknak és a korabeli írásos források hiányának köszönhetően csak keveset tudunk róluk.

A kiállítás a Rotunda 3. emeletén található.

Kincsek a földből

A numizmatika tudománya nagyban hozzájárul a történelmi események datálásához: az évszámokkal, nevekkel ellátott érmék könnyen beazonosíthatóvá teszik keletkezésük, használatuk idejét. A Magyar Királyság pénzveréséhez kapcsolódó leletek az országban élő nemzetiségek hazánk gazdaságára gyakorolt hatásának bizonyítékai is egyben. A magyar pénzverés története kapcsán érzékelhető etnikai sokszínűség bizonyos szempontból leképeződése a kisebbségek magyarországi jelenlétének, így a pénzek révén betekintést nyerhetünk a középkori Magyarország sokszínűségébe.

Kiállításunkban megjelennek a kalandozások korának pénzei, amelyek részben kereskedelemből származtak, illetve mint hadisarc, zsákmány, részben pedig adó formájában kerültek országunkba.

A német nyelvű közösségek magyar pénzverésre gyakorolt hatása is megfigyelhető: ezek a csoportok először nagyobb számban valószínűleg István és Gizella házasságakor kerülhettek magyar földre, közöttük kézművesek, ötvösök is lehettek. Így nem meglepő, hogy az első magyar pénz bajor mintára készült.

A magyar pénzverésben erős bizánci és muszlim hatást is felfedezhetünk, amelyek legékesebb bizonyítékai a III. Béla király korában készített, arab írást utánzó rézpénzek. A fent említett nációkon kívül nagy szerepet tulajdoníthatunk a kereskedelemben megjelenő tőkeképes olasz és vallon népességnek és az izmaelitákhoz hasonlóan pénzembereknek számító zsidóknak.

A tárlat második felében a régészet és a numizmatika tudományainak egy összekapcsolódási pontját, az úgy nevezett éremkincsleletek előkerülésének lehetőségeit ismerhetjük meg. Régészeti lelőhely lehet a korabeli élet színterét képező település vagy az élet végső állomását jelentő temetkezés. Egy-egy éremkincs lelet összetétele rendkívül sokféle információt rejt magában: összetétele elárulja, hogy éveken át tartó megtakarítás eredményeként keletkezett, vagy egy rövidebb idő alatt gyűjtötték össze, az érmekről leolvasható adatok alapján ismert az, hogy ki volt azok kibocsátója és szerencsés esetekben az is, hogy mikor készült. Ezek mellett az érmek további információt hordozhatnak egy-egy közösség gazdasági szervezetéről valamint szerteágazó kapcsolatrendszeréről egyaránt. Kiállításunkban megtekinthetőek a Csongrád megye területéről származó legjelentősebb török kori kincsleletet mutató érmemásolatok. A Tápé–Malajdok határrészből 1971-ben előkerült 25 344 éremből álló leletegyüttes két edényben, egymáshoz közel, kis mélységben, a mai felszín alatt volt elrejtve. Az éremkincset 1596–1599 között, a törökök ellen vívott 15 éves háború időszakában rejtették el.

A kiállítás a Rotunda 3. emeletén található.

Szer monostora és települése

Anonymus krónikájában kiemelt jelentőséget tulajdonít Szernek: e helyen a vezér és nemesei „elrendezték az országnak minden szokástörvényét meg valamennyi jogát is”, vagyis – a nemzeti romantikus történelemszemlélet szavaival élve – itt volt az első országgyűlés.

A szeri monostor romjaihoz közel honfoglalás kori sírok kerültek elő, s az is bizonyos, hogy a templom körül már a 11. század első felében Szer jelentős településként virágzott. A monostor templomát 1970 és 1976 között Trogmayer Ottó feltárta, a gazdasági épületek és az udvar régészeti feltérképezését 1980 óta Vályi Katalin végzi.

A feltárások eredményeit bemutatva, tárgyi emlékeken keresztül megismerhetjük a kora Árpád-kori települést, valamint képet alkothatunk a 14–16. századi mezőváros mindennapjairól. Az egykoron nagyhírű monostor templomának építési periódusait makettek szemléltetik, s a templom feltárásakor előkerült 961 sír leletanyagából is ízelítőt kaphatunk.

A kiállítás a Rotunda földszintjén található.

Honfoglalás – Fikció és valóság

A kiállítás nem kisebb dologra vállalkozik, minthogy tudományos igényességgel, a XXI. század elvárásainak megfelelően mutassa be mindazt, amit ma a magyar honfoglalásról tudunk.

Tematika:
– A honfoglaló magyarok – fikció és valóság
– Honfoglalás, megtelepedés
– Élet a X. századi Magyarországon
– Fegyverrel Európában. A kalandozó hadjáratok
– Megérkezés a keresztény Európába
– A múltba nyíló ablakok

Korabeli írott források alapján, kortársak szemével láttatja honfoglaló eleinket, mutatja be életmódjukat. A 10. századi viselet darabjaira, szabására következtethetünk a ruhára varrt arany vagy aranyozott ezüst díszítményekből és ékszerekből. Találunk itt fegyverövet, gazdag női és férfi sírokból előkerült ékszereket, ruhadíszeket, gyönyörűen díszített hajfonatkorongokat, de a honfoglalás kori magyar köznépi temetők szegényesebb anyagi kultúrájába is bepillantást nyerhetünk.

A különböző tárgyi emlékek között (edényművesség, csontfaragás, kovácsmesterség, állattenyésztés, földművelés, halászat, vadászat) megtaláljuk a bezdédi tarsolylemezt is, mely az egyik legbeszédesebb bizonyítéka annak, hogy a honfoglaló magyarok saját hiedelemvilágukon kívül ismerték a korabeli nagy világvallások elemeit is, s nem utasították el azokat sem. Ismereteket szerezhetünk honfoglaló eleink fegyverzetéről, lovas-felszereléséről, mesterségeiről egyaránt, s bepillanthatunk egy félig földbe mélyített házba is.

A tárlaton a kalandozó hadjáratok során, illetve kereskedelmi úton szerzett ékszerekből is látható válogatás, és itt van kiállítva a kor egyik kivételes lelete, a Kunágotán magyar sírból előkerült zsákmányolt bizánci kard is. A honfoglaló eleink korába tett utazás a feudális mintára átalakuló hadviselés tárgyi emlékeivel és az államalapítás korával zárul.

A kiállítás a Rotunda földszintjén található.

Promenád 1896

1896 nemcsak a millenniumi ünnepség-sorozatot, hanem az Osztrák-Magyar Monarchia fénykorát is idézi.

Azt az időszakot, amikor a kapitalizálódó magyar gazdaság látványosan fejlődött. A promenád az akkori városok korzója volt, ahol a társadalmi élet ünnep- és hétköznapjai, a társasági, üzleti kapcsolatok, a szórakozás sajátos formái egyaránt kifejezést nyertek.

A kiállításon a két promenád – Nagyváros, Kisváros – képes felidézni a millennium korának hangulatát. A korzón megjelenő személyek ruházata, használati tárgyai a társadalmi hovatartozást, a korra jellemző viseleteket és magatartásformákat idézik fel. A néző tehát egyfajta időutazásban vehet részt, gyönyörködhet a történelmi kort megidéző viselettörténeti kiállításban, és része is lehet a falakba épített hatalmas tükrök segítségével.

A kiállítás a Rotunda 2. emeletén található.

A csengelei kunok ura és népe

A kiállítás keresztmetszetet nyújt a 13. században a Magyar Királyság területére betelepült kun népesség leletanyagából, bemutatva az első hazánkban hitelesen feltárt kun vezéri sírt is.

Az előkelő halott a kunok nemzetségi-katonai arisztokráciájának soraiba tartozott. Keleti-nomád szokás szerint hatalmi jelvényével (a tegezzel), jávorfa-koporsóba zárva temették el.

Inge lenvászonból készült. A finom bőrből varrt csizma térd fölé érő szárait egy-egy szíjjal erősítették díszítetlen fegyverövéhez. A túlvilági útra mellé tették felszerelését is: páncélingét, páncélsisakját és vaskését. Az elhunyt közösségben elfoglalt helyét jelezte a vele adott kilenc nyílvessző. Bizonyos idő után feláldozták kedvenc, hét és fél éves lovát is. A felnyergelt, felszerszámozott harci mént a halottól alacsony, kőből rakott kerítéssel elválasztva, utólag fektették a sír félig betemetett, majd újra kiásott jobb oldalára. A tárlaton a vezérrel előkerült leletek mellett megtekinthető feláldozott és vele együtt eltemetett, értékes arab lovának csontváza is.

A kiállítás a Rotunda 3. emeletén található.

A szegedi paprika gyártásának története

A szegedi paprika történetét állandó kiállításként mutatja be a látogatónak a méltán ismertté vált fűszernövény, termesztésének és feldolgozásának hagyománya alapján.

A szegedi paprika, a kedvező adottságokkal rendelkező Dél-Alföldön, hagyományos módon megtermelt fűszerpaprika-növény, tövön beérett, utóérlelt, majd megszárított termésének megőrlésével készült termék. A kiállítás célja átfogó, hiteles képet adni a termelésének meghonosodásáról és nagyüzemi előállításáról. Az eredeti ipartörténeti és tárgyi néprajzi emlékek bevezetik az érdeklődőt a paprikatermesztés- és termelés, illetve a fajtanemesítés történetébe és világába.

A kiállítás az elmúlt két évtizedben a szegedi Felső-Tiszaparton működő Pick Szalámi és Szegedi Paprika Múzeumban volt látogatható. 2019-től a népszerű tárlatnak az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark Rotundája ad otthont.

„A kiállítás méltó helyre került, nemcsak az Emlékpark látogatottsága miatt, amely a tárlat látogatószámának növekedését is jelentheti, hanem Szeged közelsége is indokolta a döntést” – emelte ki Komárominé Lajos Katalin, a Szegedi Paprika Zrt. kereskedelmi igazgatója. Az új ipartörténeti kiállítás azonban egy párbeszédet is indíthat a látogatóban, hiszen a skanzen Szeged-alsóvárosi portáján található enteriőrökben megismerheti egy paprikatermesztő parasztcsalád életmódját, a paprikatermesztés népi hagyományait. A kiállítás segítségével így a látogató több szempontból is betekintést nyerhet az alföldi paprika egykori és jelenlegi világába.

A kiállítás a Rotunda 3. emeletén található.

„Szerét ejtették”

„Azt a helyet, ahol mindezt elrendezték, a magyarok a maguk nyelvén Szerinek nevezték el azért, mert ott ejtették meg a szerét az ország egész dolgának.”  Anonymus

Ötvenedik születésnapját ünnepli idén az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark. A jubileum alkalmából megnyitott kiállítás viszont nem csak az intézmény, hanem a teljes szeri kultusz történetét bemutatja – hiszen maga a hely története és szelleme, több mint ötven éves. A szeri országgyűlés emlékezete már a 19. századi magyar nemzettudatban fontos szerepet töltött be – ám innen hosszú út vezetett a mai Emlékpark létrejöttéig, és időközben az innen indult 1945-ös földosztás is újraértelmezte a szeri legendát.

A látogatók megismerkedhetnek a meg nem valósult tervek sokaságával – a már a Monarchia idején felépíteni tervezett emlékkápolnától a szocializmus idején emelni tervezett agrártörténeti múzeumig és a jelenleginél nagyobb szabású földosztási emlékműig, sok mindent álmodtak a történelem során a szeri síkra.

Látványos, nagyméretű, az Emlékpark valamennyi épületét és szobrát ábrázoló interaktív terepasztal mellett a legkisebbeket forgatós játék is várja, ahol egy-egy dátumhoz kapcsolódva ismerhetnek meg érdekességeket Szer történetéből- egész a földtörténeti koroktól. A Szegedi Tudományegyetem Embertani Tanszékével együttműködve készültek el, a szeri középkori templom körüli temetőből előkerült csontleleteket bemutató tárlók, ahová olyan maradványokat válogattak ki a szakemberek, melyek mind elődeink betegségeinek nyomait hordozzák, a jelképes trepanációtól a leprán át a csípőficamig. Először láthatja a nagyközönség a Pusztaszeri Árpád Egyesület 1920-ban készült, pár éve előkerült zászlaját is, és a Feszty-körkép restaurálásához is közel kerülhetnek az érdeklődők – Feszty Árpád festőköténye és számos  a restaurálás során használt eszköz mellett, bemutatásra kerül a körkép vásznának tárolására szolgáló egyik  óriási henger, rajta az eredeti vászon egy szakaszával, és  a restaurátorok egyik gondolája is, amin a magasból leengedve dolgozhattak A magyarok bejövetelén.

A kiállítás a Rotunda félemeletén található.

Csongrád-Csanád Vármegyei Vadászati Múzeum és Emlékhely

A Dél-Alföld vadvilágát és vadászati tradícióit bemutató új, állandó kiállítással bővült az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark. A gazdag trófeagyűjtemény mellett megismerteti a látogatókat a vadászható fajok jellemzőivel, a dél-alföldi vadászat történetével.

A tárlat fegyvertörténeti érdekességekkel is szolgál. Az érdeklődők megismerhetik a téli vadetetés és a vadgazdálkodás rejtelmeit.

Megtudhatják azt is, mire szolgál a Larsen- és a létráscsapda, hogyan fogják a vetési varjút, de a tiszai halászat eszközeivel is megismerkedhetnek. A kiállítás fontos helytörténeti vonatkozásként az egykori pusztaszeri Pallavicini-nagyvadászatok történetét is bemutatja.

Az uradalom országosan kiemelkedő jelentőségű hajtóvadászatoknak adott helyet, melyek a korabeli arisztokrata elit kapcsolatépítésére is lehetőséget szolgáltattak.
A tárlat számos magánadományozó és vadásztársaság, valamint az SZTE Mezőgazdasági Kar Vadgazdamérnöki Tanszéke és a csongrádi Diana Fegyvertechnikai Technikum és Kollégium adományai révén jöhetett létre.

A kiállítás a Rotunda legfelső emeletének Árpád-termében található.