Állami támogatásból újult meg Magyarország egyik legnagyobb szabadtéri néprajzi gyűjteménye, 2014 nyarán. Az ópusztaszeri skanzen új állapotban, de a bemutatott korhoz illeszkedve várja továbbra is látogatóit. A munkálatokról Tóth Antal néprajzkutatót, és Jámbor Attilát, az ópusztaszeri Emlékpark műszaki vezetőjét kérdeztük.

A Dél-Alföld mezővárosi és tanyai portái, népi építészetének jellegzetességei kerülnek bemutatásra az 1979-ben létesített szabadtéri gyűjteményben. Az épületek a XIX. század közepétől az 1930-as évek végéig terjedő időszakot hozzák elénk, a berendezések pedig a békebeli századforduló és a második világháború előtti évek tárgykultúráját mutatják be. A gyűjtemény házai között járva a látogatók részesei lehetnek az egykori paraszti világnak, egy élő skanzen vár mindenkit Ópusztaszeren.

A korábbi időszakokban kevés forrás és energia jutott a skanzenben található épületek állagmegóvására. Ebben történt most idén változás – jegyezte meg Tóth Antal néprajzkutató, az ópusztaszeri skanzen vezetője. A kerítések, kutak, tetők, ablakkeretek, utak, járdák mind-mind megújultak – folytatta tovább az Emlékpark munkatársa. A felújítási munkálatok alatt arra törekedtünk, hogy olyan technikákkal dolgozzunk, amely korhű formában jelenítik meg a skanzen részeit. A folyamatos egyeztetéseknek köszönhetően minden a régi, korabeli állapotát kapta vissza. A néprajzi hagyományoknak megfelelő módon jártunk el a renoválási munkálatok alkalmával – veszi át a szót Jámbor Attila, az Emlékpark műszaki vezetője.

A munka legnagyobb és legszebb része a nádtetős épületeknél volt. A tanyák nagy részénél „tűzdeléses javításokat” kellett alkalmazni. A korhadt nádaktól, falevelektől, moháktól letisztítottuk a fedőszerkezetet, majd kisebb nádcsomókkal tömörítettük a záró felületeteket. A műszaki kollégáknak építészetileg egyáltalán nem okozott gondot az időutazás, sokat segített Tóth Antal néprajzkutató munkatársam szakmai segítsége – magyarázta Jámbor Attila.

A beszélgetés további részében megtudhattuk, hogy a javítások majd félévet igényeltek, az év elejétől egészen a nyár elejéig tartottak. Minden olyan formát kapott, mint XIX. század végének építészetében. Immár olyan állapotú és küllemű épületek várják az Emlékpark látogatóit, mintha tényleg visszaléptek volna az időben, ahogyan több mint száz-százötven évvel ezelőtt tartotta egy tisztes alföldi gazda a portáját. De a karbantartási munka ezzel még nem ért véget, tovább is folytatódik, hiszen évente legalább egyszer kisebb javításra mindig szükség van. A skanzen épületei igénylik az odafigyelést, hiszen ezeknek lelkük van – vélekedett az interjú végén Tóth Antal, a skanzen vezetője.

2014.06.20. péntek